Csak a rend kedvéért

Az elmúlt két évben bejött, tehát megtartjuk.

Ahogy telik az idő, egyre kevesebb jelentőséget tulajdonítok konkrét dátumoknak, továbbá a szokásokhoz is meglehetősen hektikusan viszonyulok, de hajlandó vagyok újakat kialakítani. Szerintem igazán bármelyik nap lehetne boldog új évet kívánni az onnan kezdve következő 365 napra (már ha ragaszkodunk ehhez a felosztáshoz), de rendben, köznyomásrakívánatra a december 31. mindenképp a kívánós napok közt marad.

Igazi partiarcok

Szokásom az is, hogy csak olyat kívánok másnak, amit magamnak is, tehát: vidám kalandokat, valóra vált vágyakat, új álmokat 2014-re is mindenkinek! És persze jövőre is várunk titeket itt a Birtokon.

Klasszik

Az én karácsonyomba még az angliai árvizek is beleszólnak.

Az előzményeket tekintve nem is vagyok meglepve. Ha már eddig se volt karácsonyi hangulatom, nem vártam, hogy majd 24-én hirtelen betoppan. De abban azért bíztam, hogy a nyugodt kajálás, tevés-vevés, Keresztapázás és további napokra készülődés azért terv szerint meglesz. Pedig tudhatnánk jól, hogy mifelénk semmi nem működik terv szerint.
A két telefonhívás szinte egy időben jelzett vészhelyzetet. Emberemet eltűnt nethez hívták azon nyomban, mert két kamasz gyerekkel a karácsony net nélkül az maga a horror, meg is értem. Szóval elszaladt cybersupermankedni, eközben az én nyugalmamat az angliai áradások zavarták meg. Kedves ismerősöm, akinek magyarországi dolgait mindig én intézem, és akinek már pont Pesten kellene lennie, telefonált, hogy tegnapi esküvőjüket követően kiöntődtek a londoni szállodájukból, mint az ürgék, evakuálták őket, cuccuk a hotelban maradt, mai gépet nem érik el, de most azonnal foglaljak nekik másik repjegyet mára. Vagy inkább holnapra. Vagy mégis mára, de nem tudják, hogy mikor jutnak hozzá a bőröndjeikhez. De legalább szóljak az itteni szállodának, hogy mára ne számoljanak velük. Ezt csak az tudja átérezni, aki próbált már karácsonykor karácsonyra utazást szervezni...

A nemzetköziség jegyében: a toboz horvát

Nem mondom, hogy szívesebben foglalkoznék karácsonyfa talpba faragásával vagy döglött halak kirántásával, na de azért mégis. Szerintem majd februárban karácsonyozunk egyet.
Mindazonáltal azoknak, akiknek sikerül hagyományosabban tölteniük ezeket a napokat, nyugodalmas boldogságokat kívánunk innen a Birtokról (ó, és a britán is mindenkinek, a messzi trópusokról).

Érdeklődés hiányában

Akkor se lehetne kevésbé karácsonyi hangulatom, ha épp Új-Zélandon szörföznék.

Egyszerűen idén nem kanyarodott erre a feeling. Plázák, tévé, hó és kényszeres kimozdulás hiányában egész könnyű kimaradni az őrületből, amit kicsit sem bánok, de hogy kérges lelkem bal felső sarka sincs csillámmal teliszórva, az kicsit fura.
A teljes dekoráció pillanatnyilag kimerül a rémhóemberekben meg egy darab strasszos képeslapban, és ez a kollekció valószínűleg nem is fog bővülni. Ha ez van, hát ez van, nem lehet minden év porcukorba forgatott rénszarvasokkal telített.

A mágnesbárányt vonzza a csillogás

A további részleteket is veszett romantika meg giccs jellemzi. Egyrészt (szerintem) megbeszéltük emberrel, hogy magunktól magunknak kapunk valamit idén, és ennyi a karácsony. Ezek után ma egy futár benyomott a házba egy terjedelmes dobozt, amit biztosan nem én rendeltem (és nem is a kutya, a macska, vagy a barik), tehát csak egyetlen valakire tudok gyanakodni. Mikor az egyetlen valakit kérdőre vontam, hogy szerinte mit beszéltünk meg, annyit flegmázott rá, hogy ő gondolhatja máshogy.
Nem szeretek találgatni, de szinte biztos vagyok benne, hogy a doboz egy arany Gucci láncfűrészt rejt. Majd kiderül közös életünk első kétszemélyes karácsonyán. A kaotikus családi és földrajzi viszonyainknak köszönhetően eddig ilyen még nem történt, viszont rendkívül leegyszerűsített minden logisztikát, úgyhogy nagyjából öt perc alatt megbeszéltük az áhítatos este menüsorát és programjait. Aszalt szilvás karaj lesz Keresztapa-trilógiával.