2006. szeptember 28., csütörtök

Konzumálunk

Jött haza tegnap emberem, azzal a kérdéssel, hogy van-e estére bármi programunk.

Ezt kétféle hangsúllyal tudja kérdezni, a mostani az a fajta volt, amitől jobb mindenkinek, ha nincs megbeszélve semmi, mert ő már úgyis kitalált valamit. Nekem viszont ha terveim nem is, vágyaim voltak, így elővettem azt a típusú nézést, amit a nőiségüktől sikeres nőstények szoktak tehetségesen bevetni, ha kilátásba kerül némi ékszer, bunda, gyémánt jacuzzi, lehetséges filmszerep vagy reménybeli örökség. Reávetettem hát ezt a tekintetemet, és szerelmesen azt suttogtam neki: menjünk barkácsboltokba.
Összesen 90 perc alatt két intézményt is körbejártunk, ez az overdózis vezetett oda, hogy emberemnél fellépett az addikció: ma még két nagy és egy kisebb boltban voltunk. Mostanra már van mindenféle óvszerünk (kesztyű, maszk, csak a rend kedvéért), meg csomó olyan szerszámunk, amivel rombolni lehet. Például egy csodaszép pajszer, amivel eddigi irodalmi, filmtörténeti és kriminalisztikai tanulmányaim szerint kizárólag illegális tetteket lehet végrehajtani. A pajszerosztályon empatikusan el is tűnődtem egy darabig, hogy egy pályakezdő lator biztos nem hirtelen felindulásból vesz pajszert, hanem jól átrágja a dolgot, majd felkészülten és célirányosan megy a polcokhoz, mint a Sekély sírhant összes hőse, és élete első pajszere még nagypapakorában is meglesz, néha előveszi, megsimogatja, és könnyes szemekkel emlékezik az együtt megélt kalandokra. Holnap még kell menni fajanszokért, sok méter csövekért, meg kell menni talicskaboltba is, nagyjából összeállt, hogy mik azok a nagyméretű vagy nehéz vagy sürgős izék, amiket most kell megvenni, hogy teherautóval tudjuk levinni őket a szerzett faanyagokkal együtt. A 24 órás konzumálási rohamnak két sötét foltja volt csak. Az egyik, hogy emberem sehol se talált harci szekercét, olyan kis női retikülbe való méretűt. Egész pontosan nem tudnám megmondani, mire kell neki, de érzem a létjogosultságát. A másik pedig a világ legrettenetesebb szerszáma. Ott van ugye a gyepszellőztető, aminek funkciójával kapcsolatban már évek óta nem tudok dűlőre jutni, de ez nem szörnyű. Az igazán szörnyű szerszám az a rókafűrész. Ezt soha az életben senki nem fogja tudni megmagyarázni nekem, hogy nem az, aminek gondolom.

Származási hely: Birtokos eset

4 megjegyzés:

Nadine írta...

Alig 6 évvel a blogod indulása után keveredtem ide, de azt hiszem, életem végéig nevetni fogok a rókafűrész-kérdésen:D

Piszke a Birtokról írta...

@Nadine: ez a részlet valamiért sokaknak ikonikus maradt :)

The Little Lloyds írta...

Azt hiszem miután az otthonkommandó-n megjelent a link sokan vagyunk így ezzel! Az a baj, hogy a család nehezen viseli, hogy egész nap olvasgatok és jókat kacarászok :)

Piszke a Birtokról írta...

@The Little Lloyds: engedd a családot is olvasni ;) Otthonkommandó jól megdobta a látogatottságot, meg is ijedtem, míg nem láttam, mi történt, de nagyon örülök neki.