2012. július 24., kedd

Vidralutri

Lottó ötösre nagyobb az esély.

Sose szoktam semmit kérni szülinapra, karácsonyra, mert én a meglepetéseket szeretem, de idén kivételt tettem: a Vidrafarmra akartam végre eljutni. Ésszel persze tudtam, hogy természetes élőhelyein megfontolt óvatosság jellemez minden állatot, gyermeki lelkem azért mégis azt vizionálta, hogy kétszáz méterrel a bejárat után hordában csimpaszkodnak rám a világ legszebb állatai, és közös, fröcskölős hancúrozást csapunk a tóban, opcionálisan vízilabdameccsel. Reggel még azon is nagyon erősen tépelődtem, hogy szegényes ruhatáramból mit vegyek fel, ami igazán tetszhet a vidráknak, szóval készültem a randevúra nagyon, hiszen világéletemben szerelmes voltam beléjük.
Hogy lehet egy állat ennyire gyönyörű?
Az elképzelt vidrasorfal helyett a bejáratnál marcona férfi fogadott, úgy nézett ki, mint akit lesmárolt a Mikulás, és elkapta tőle a szakállát. Egy térképen fél perc alatt elmutogatta, merre van észak, kilátó, lelátó és tó, majd a lényegi információ is elhangzott. A terület 150 hektár, és van tíz vidra. Ami éjszakai állat. Sok szerencsét, leányom.
Ő itt Aladár, a demóvidra, akit azért tartanak a bejárati híd alatt, hogy legalább ennyi vidrát biztos kapjon a látogató.
Nem estünk kétségbe, rutinosan mozgunk sokféle vadonban, ismerős a Sztanyiszlavszkij-módszer is, tehát azzal a kérdéssel indultunk útnak: hol héderelnék, ha vidra lennék? Szinte teljes magányban róhattuk a tanösvényeket, rejtőző teknős, százféle lepkepillangó és szitakötő, meg millió madár került közben az utunkba.
Él, láttuk mozogni
- Figyi, gólya, leetted magad. - Hol???
Tündérkék
Ferrari-piros
Beleharaptak a szárnyába
A képen egy szürke gémet rejtettünk el, elvileg kanalas is van a térségben
Ilyen buzogányt utoljára gyerekkoromban láttam tömegesen, a balatoni nádasokban
Natúr vidrához legközelebb néhány lábnyom erejéig jutottunk (amiből kiderült, hogy igen jó vidra lennék, mert már előre kinéztem magamnak azt a susnyát, hogy a helyükben én biz itt laknék legszívesebben, és tessék), de a négy óra kóborlás így is jó volt. Igyekeztem nagyon belátóan, megértően és felnőttül viselkedni, tényleg nem várható el a szabad vidráktól, hogy csak a kedvemért flash mobot nyomjanak fényes nappal, de picit azért csalódott voltam.
Áramvonalas, izmos, és úgy is tud úszni, mint egy mini Loch Ness-i szörny
Aladárban bíztam még, hogy kifelé menet talán tőle elköszönhetek, bár nem volt nálam egy darab hal se, és a Mikulásbácsi is csak azzal tudta felébreszteni érkezésünkkor. De Aladár kitett magáért. A késő délután, a felhős ég, meg valószínűleg az, hogy rajtunk kívül senki nem volt a környéken, annyira bátorrá és kíváncsivá tette, hogy a haverjával együtt előbújtak a nádasból, és a hangos-füttyös játszáson kívül a kedvencemet is előadták, a szabad stílusú hanyatt úszást, amiben a vidrák verhetetlenek. Teljesen meg voltam hatódva.
Összesítve: gyerekkel ne menj oda csak vidráért, mert csalódott lesz. Ha nem köt le minden falevél, hernyó, sikló, nem szeretsz az ösvényekről letérni és fél órákat csendben guggolni, ne menj oda. Különben meg irány Petesmalom.
I ♥ vidra
Egyébként nem tud valaki egy vidravakargatói állást?
PS: és ahogy Csaba volt szíves emlékeztetni rá, ajánljuk megnézésre a témába vágó klasszikust, a Vidrasorsot

17 megjegyzés:

Hobbikertész írta...

Szókincsbővítés:
Ez vidraszép!, Vidrásan jó reggelt!
Mellesleg most esett le, hogy a vesekő és az epekő egyáltalán nem rokona a szívkőnek. Vagy kőszív? :)

Piszke a Birtokról írta...

@Hobbikertész: adott kontextusban a 'vidrul a fejem' is teljesen helyénvaló kifejezés.

Holdgyöngy írta...

Irigyellek!

Csaba írta...

Egy klasszikus (annak, aki még nem ismerné):
http://film.indavideo.hu/video/f_vidrasors

Piszke a Birtokról írta...

@Csaba: hah, köszi, reggel még eszemben volt, hogy belinkeljem, aztán elmaradt, úgyhogy most be is teszem a posztba, tapasztalatok szerint ott jobban észreveszik a linkeket ;)

csakBea írta...

"Vidralutri"- vagy inkább vidra lutra? http://kapitalis.eu/hasznos/vizi-allatok/vidra-lutra-lutra/

Piszke a Birtokról írta...

@csakBea: bíztam benne, hogy mindenkinek leesik a finom utalás ;) de a Lutralutri már nagyon direkt cím lett volna...

csakBea írta...

Hát, kellett hozzá pár nap, míg nekem leesik :)

Piszke a Birtokról írta...

@csakBea: vidraszerelem ide vagy oda, azért a Lutra nem volt kedvenc olvasmányom nekem se...

Barbi írta...

Lutra nekem sem lett a kedvencem, mármint nem magára a regényre, hanem a főszereplőre gondolok, de az egész történet annyira szerteágazó, annyi érdekes, szeretnivaló figura van benne - például a szerelmes vadász és kedvese, a molnár, a pisztrángkeltetős tudós és Ferkó, az Őrmester stb. - hogy bevallom, időnként leveszem a polcról és újraolvasom. Egyébként is szeretem Fekete István műveit, ha nagyon depis vagyok a Téli berek kerül mindig elő, az teljesen kikapcsol, elvisz egy egészen más világba...

Nils Holgersonné írta...

jé, én ezt a Lutrát nem is olvastam.

A vidrák nagyon helyesek, éjjel nem lehet odamenni?

Piszke a Birtokról írta...

@NH-né: ez a kérdés engem is izgat, de ott helyben elfelejtettem megkérdezni nagy izgatottságomban (és küldöm a posztot vidramán unokahúgodnak)

Juhmeli írta...

Bocs, ha nézed a statisztikát és az megszállottnak mutat, de nem bírom ki, hogy bizonyos időközönként ne látogassam meg a vidrá(da)t.

Piszke a Birtokról írta...

@Meli: ne aggódj, én is naponta nézegetem a vidrafotókat :)

Mátrai, a paréjtalan írta...

Szépen, óvatosan adagolva, bele-bele olvasok e naplóba. (Ezt a dumát találtam ki, mert sok a dolog.) Most éppen lottózom, mert így látom csak biztosítva jövőnket. Lutri. Lutra. Érteed? Hehe. Szóval nem tudom, mennyire vagy tisztában azzal a ténnyel, hogy a mi szomszédunkban székel a vidrákok fejedelme főúri rezidenciájában, s a viszony több mint baráti (nem gondolunk rosszra, hé! - üzleti, már hogy a viszony).
Ha ennyire rá vagytok izgulva a vidrányokra, beviszünk benneteket a tutiba, s ha mást nem, de egy gyors kommunikációs-médiamegjelenítős-milyenpálinkátiszol-tréningért cserébe örök vidralátogatási igazolványt szerzünk.
Na, buli mi?

Piszke a Birtokról írta...

@Paréjtalan vidrahaver: olyannyira tisztában vagyok, hogy ottjártunkkor még a skót vendégvidrászokkal is találkozunk (a fejedelem - aki mellesleg igen jó borra invitált be bennünket - puffogott is, hogy minden gyüttment tud beszélgetni a vendégeivel a saját nyelvükön, csak pont ő nem). Meg a félbehagyott a vidramedencét is láttuk.
Vidrákért én nagyon sok mindenre képes vagyok, pálinkaáldozatot is hozok, ha kell...

Mátrai, a paréjtalan írta...

Oooopps! Tényleg. Ezen epizód nem jelent meg lelkem retináján, magyarán elfelejtettem. Tudjuk bé ezt elhatalmasodó betegségemnek hát, mely úgy látszik az időskori demenciát előrébb hozta pár évtizeddel.
Sokkelizálrokka.
Tudjuk bé ezt is. Már hogy értelmetlen szavak be-be-le-leírását.
(Basszus, ez egy nehéz szó!)