Üzenet a padlón

Talajmenti parkolópálya.

Teljesen nyilvánvaló, hogy az Univerzum a padlón keresztül akar nekünk valami igazán fontosat üzenni, de mi még mindig nem tudtuk megfejteni, pedig már a lambériával és a betonfestékkel is nagyon erősen próbálta azt a valamit magyarázni.
Részletezhetném azt is, hogy milyen kalandok és félreértések során került hozzánk csak sok-sok hét után és végül osztrákiából a (Hundertwasser-szignó nélküli, nem önmagát lerakós, azaz teljesen sima) hajópadló, de az idő még ennél is furcsább tényező. Három év várakozás után nekünk már értelemszerűen nem volt kifejezetten sietős a fürdőátjáró lepadlózása, viszont mivel időközben ember megvált a kívülről szép, ám belülről ütődött régi munkahelyétől, úgy számoltuk, hogy a márciusi kezdetűre ígért új munkáig még a gardrób és a konyhaszekrények összeácsolására is lesz esély. Most nagyjából ott tartunk, hogy még a padló se biztos.
Ember egyik álma ugyanis hirtelen valóra vált, bár csak amolyan falusi módon: egy hónapra újra közmunkást, nevezetesen TRAKTOROST csinálnak belőle, tulajdonképp kényszerből, rajta kívül más ugyanis nemigen akad, akinek papírja is van arról, hogy vezethet ilyesmit (jelen esetben rotakapát, centrifugát, szóval ne Dzsóóóndért tessék elképzelni).

Falun a drillezés táblázat alapján megy

Gyakorlatilag beleugrasztották a szituációba, miközben a másik, mindjárt kezdődő munkájához is kellene teste-lelke-ideje, összefoglalva tehát: az álláshalmozás mellett márciusban ő fogja főállásban az időtágító gépet is fejleszteni.
Nem szeretném, ha panasznak tűnne, mert hisz ez így mind jó, feltehetően rövidebb és hosszabb távon, valamint  tudományos diplomáciai vonalakon is. De ne feledkezzünk meg róla, hogy padló helyett ki tudja meddig be kell érjem egy négy méter hosszú, kicsit alacsony, sok darabból álló és kurva kemény lócával a nappaliban, ami ráadásul eltorlaszolja az első szoba bejáratát is.