2021. március 14., vasárnap

Vadonatúj alapok

Az építkezős szado-mazo pornó kedvelőinek…


Tulajdonképpen örülök, hogy a régi gépemmel együtt elfüstölt az eredetileg nyáron elkezdett poszt. Frissiben nagyon sok ottdögöljönmeg és nőjönbeazorralika volt benne finomítás nélkül és túladagolt lelki rezzenésekkel, de így fél év távlatából talán már képes vagyok kicsit enyhébb emocionális túlfűtöttséggel beszámolni a történtekről. A padló mindig padlóra tesz.

Gyors áttekintésként fussunk végig az előzményeken:

1. fázis: a homokba fektetett cementlapok felszedése utáni betonozás és padloponozás után jó ötletnek tűnt végleges burkolatként a betonfesték. Nem volt az.

2. fázis: laminált padló került a földre, ami hamarosan itt púposodott, amott kikopott, haladjunk tovább.

3. fázis: 2013-ból idézek magamtól: még kimondani is fáj, hogy laminált padló, a sznob toplistámon ennél lejjebb csak a linóleum van. De az vesse rám az első járólapot, aki 3+4 év után bírta volna még türelemmelSoha ne mondd, hogy soha: eljött az a fázis is, mikor megadtam magam a linóleumnak. Hiába hívják luxus vinylnek, attól ez még zavarta kicsit az elveimet, de nem emiatt kellett végül mennie, három más okom is volt.

Egyrészt ennél jött ki igazán, hogy az eredeti padloponozás tényleg oly rútul lett elbaltázva, hogy vállalhatatlan és együttélhetetlen a púpok és kráterek elkendőzhetetlen jelenléte. Másrészt egy évvel korábban a frissen lerakott linó szegélyezése közben az utolsó darabka befúrásánál sikerült átfúrni a falban futó vízcsövet: lőn gejzír a konyhában, majd további hosszú hónapokig egy bazi nagy luk a falban, amire türelmesen vártam, hogy majd történik vele valami kulturált és észszerű dolog (jellemzően nem történt). Harmadrészt egy valami egész más okból történt Obi-látogatás során megállított egy járólap, aminél azonnal éreztem, hogy baj lesz, utolsó érveim is elpárologtak a hidegsége okán elutasított hidegburkolattal szemben, mert ez tetszett.

Okulva abból, hogy a kémény újraépítésére két évvel korábban hárman adtak nagyon baráti ajánlatot, majd tűntek el a semmibe (közülük egy a malteros ládámmal együtt), miközben már túl rég kerülgettem a megvásárolt anyagokat, és végül persze magunk csináltuk meg a kéményt (amiben nem a kémény felrakása, hanem a palatető kezelése jelentett nagyobb kihívást), ezúttal igyekeztem felnőttebb döntést hozni. Még mielőtt impulzívan bepakoltam volna a kocsiba a negyven tonna padlólapot, beinvitáltam a műveleti területre a falu burkolóját, akivel több-kevésbé jó viszonyt ápoltunk, hogy ugyanmá mondjon nekem árat, dátumot, anyagigényt, ám elsődlegesen ígérje meg, hogy ő akkor nekem ezt megcsinálja, mert AKKOR megveszem a lapot és társait. Nagyon szívesen fizetek a szakmunkáért, szopattam már magam eleget DIY dolgokkal, itt húztam meg a határt, hogy ez mégsem az, aminek a szőkenő egymaga nekiáll.

Dramaturgiában és realitásban otthonosan mozgó olvasók már sejthetik, hogy a mester a megbeszélt időben nyilván nem jelent meg, két nappal később sétált be lazán érdeklődve, amikorra már minden előző életem dühét is kieresztve többé-kevésbé teljesen felbontottam a konyhát egészen aljzatbetonig. Kurva nagy kalapáccsal és vízhólyagokkal a kezemben hajtottam el a kurvaannyába, akkor már tisztában voltam vele, hogy ezt bizony nekem kell megcsinálnom, új padlopontól a fugázásig bezárólag, más opció nincs, ha nem akarok még további hetekig verandára költöztetett konyhában létezni. 


Konklúzió: bármit is próbáljanak elhitetni a férfiak, a nők burkolni IS képesek egyedül, ha muszáj, és érdekes módon nem szükségszerű menet közben sok alkalommal elzarándokolni mindenféle boltokba elfelejtett anyagokért és eszközökért, mert jellemzően nem felejtődnek el már elsőre sem. Ugyanakkor egyértelműen sokat segített volna, ha úgy egy 30 kilóval nehezebb vagyok, és ha a több hétnyi kutakodás és jutyúbnézés közben még a munka előtt jut el hozzám az az információ, hogy van olyan fugakereszt, ami egyből szintbe is húzza a lapokat; illetve esetemben a csempevágóval nem volt meg igazán a kémia, szóval a kényesebb metszési műveleteket inkább emberre hagytam.



Szerintem legalább egy hármas fölét kapnék rá egy szakmunkásvizsgán, ha nagyon közelről néznék minden négyzetcentiját, mindenesetre teljesen vállalhatónak érzem. Igazán a törpe vízmű érkezése óta látom minden eddiginél jobban, mennyire indokolt volt ez a mások által dekorhóbortnak is titulálható lépés, és nem pusztán Kisvakond átfolyós jellege miatt, hanem a speciális ivási szokásai okán is...






20 megjegyzés:

Laci írta...

Én ötös alá-t is megszavazom neked.
Ezek után muszáj megkérdeznem: vállalsz burkolást?

Piszke a Birtokról írta...

@Laci: es ha tudnad, hogy boven nem az elso vagy ezzel a kerdessel... Sokat elarul a hazai mester-allapotokrol:D

Tüzesvas írta...

A hazai mesterállapotokat hagyjuk is...kritikán aluli.
Festett betonpadlóm van nekem is,nem tudom hogy hozták ezt össze a "mesterek" de máris pattog több helyen a felső rèteg ( januárban lett betonozva a konyha meg a nappali)
Amit csak tudok,magam csinálok meg,vakolok,glettelek,csiszolok,festek,de ha kell,megtanulok burkolni is,csak azèrt,hogy ne èveket kelljen várnom pár sor csempe felrakására...
Nagyon tetszik a konyhapadlód,èn is hasonlót tervezek a konyhába

zsemolino írta...

Csatlakozván az első kommenthez, jó lesz az sima ötösnek is, vagy ötös fölének, a legtöbb vizsgáztató a negyedére nem képes ennek és csak úgy nézne rád, mint az a bizonyos borjú az újkapura - esetleg szentté avatásodra tenne javaslatot a megfelelő helyen. Mert becsülik ők a nőt...

Piszke a Birtokról írta...

@Tüzesvas: siiiimááán megtanulod!!! hajrá ;)
@zsemolino: hát, több ponton én is úgy voltam vele, hogy ennyire akár a mester is elbarmolhatta volna, legalább nem fizettem érte...

Hobbikertész írta...

Büszke vagyok Rád.
Mesterember szó hallatára, csíkszám lesz és ökölbe szorulok.
Éljenek a női burkolók! :)

Kósa Márta írta...

Köszönöm!

Annyira kellett most ez a reggeli kis vihorászás!
Mérhetetlenül irigykedem minden nőre, aki képes ilyesmire. Bennem annyi fizikai tehetség sincs, mint egy mezei egérben.
Dógok bezzeg vannak, azaz lennének!
Csillagos ötösre gondoltam!

Sopeka írta...

Ja, ja, de mi van, ha nem akarod megtanulni? Csinálják meg helyettem, plíz!

zsemolino írta...

Amit igazából szeretek a posztjaidban, az a jó érzés, amit keltenek, és most egy kicsit elvonási tüneteim vannak...

Sopeka írta...

Piszke, március régen volt. Jó lenne hallani rólad! Na, de tényleg.

Névtelen írta...

Piszke, lécci lécci lécci! :-)

Opalisc írta...

Mi van veled? Hiányolunk sokan. :( Jól vagytok? (Irtunk egyszer régen emilt is, küdtem saját fotót is várról, ha rémlik.) Irj ha látod, heves érdeklődést mutatunk. Azóta mi is elcuccoltunk kertes házba, annak minden nyűgével és örömével. :) :* Ani

Sopeka írta...

Egy poszt, különösen, ha éveket ölel át, az felelősséggel is jár. Nem hagyjuk csak úgy abba.

szptr írta...

Ha-Hó!! Mi van veled?

Egérke írta...

Kedves Piszke família! Mi újság felétek? Nem kell poszt csak írjatok pár sort, hogy jól vagytok :)

névtelen írta...

De posztra is szomjazunk!

Névtelen írta...

Két év hosszú idő. Reménykedve nézek be hozzád időnként.
Remélem jól vagy.

Reni írta...

Néha-néha bekukkantok ide nagy reménykedve, mi van Veled/Veletek? De semmi...

Sopeka írta...

Hahó, Piszke! Annyira jó vagy, hogy muszáj folytatni a posztot. Csók!

Lizi írta...

Visszaolvaslak. ekzsiP :) ah persze, hogy nem csak ennyit.
Ahogy nézem, jól fekszik a konyhának a lapozás és szépen megcsináltad!
Deee, azt áruld már el, hogy a viharban van az, hogy szinte tök egyedül építkezel,
Ember max besegít picit? Milyen ff ember az ilyen? (Ez jön le) S legalább megfőzte a vacsit, mire végeztél? Hmmm...