Mai ismeretterjesztő rovatunkban egy széles körben elterjedt hiedelem cáfolatát ismertetjük. Dr. Trespassers William törvénye kimondja: súlyosan és teljesen nyilvánvalóan hibás axióma az, miszerint az Univerzum minden szegletében egyezményes jelnek számít a belülről kulcsra zárt kapu, mivel a jelenség rurális környezetben nem értelmezhető.
 |
| A járulékos nemakarokbeszélniróla-paradoxon értelmében kommentben sztorik jöhetnek, kérdések nem. |
31 megjegyzés:
juj, ijesztően hangzik.
nálunk csak Radica néni kopog be a fürdőszobaablakon, de nálam már az is az intimszférám durva megsértésének számít, ha becsöngetnek az ajtón.
erdélyi kisfaluban élek, itt a szomszédbácsi a kerítését javította, és úgy gondolta feltétlenül kell egy kiskapu. a mi telkünkre. most már a ház ajtaját is belülről zárjuk, kulccsal, de van akinek az, ha az autó otthon van azt jelenti bármikor, mármiért bejöhet. egyetlen elrettentő esemény van, ami kb egy hónapra a néniket elriasztja, ha a kedves gatyában nyit ajtót. olyankor napokig nem jönnek:-)
Földszinten lakunk, és két szoba - köztük a nappali ablaka is az utcára néz, jönnek.mennek az emberek az ablakunk alatt. Röviddel azután, hogy ideköltöztünk, jöttek sorra a rokonok, ki, mikor járt erre, és egytől egyig mindegyik először az ablakhoz tapadt, bekukucskált, integetett, meg kopogott az ablakon nagy vigyorogva, utána csöngettek be, aztán hazafelé ugyanez még egyszer... Na, ekkor vettünk fóliát, és ráügyeskedtük az ablakra. Mi amúgy is a család fekete bárányai vagyunk, mert hozzánk nem lehet csak úgy beállítani, hozzánk "be kell jelentkezni"...
És még az is nagyon kedves, amikor ülünk jó időben a teraszon, kávézunk, és a fenti szomszéd éppen akkor rázza ki a szőnyegét/konyharuháját/terítőjét... Egyszer tele is lett a bögrém mindenféle bőrdarabkákkal. Na, nekem ez is az intimszférám megsértése.
De az sem rossz, amikor az elhunyt idős szomszéd fia fémhulladéktárolónak használja az udvart. Behúzza kisszekéren a csomó rozsdás vackot, és kiborítja a virágoskertbe. A virágokra, amiket én ültettem, én gondoztam...
A társasház szépségei... :-))))
És nálunk még jó a lakóközösség!
Ó, gyerekkoromból vannak ilyen emlékeim!
pl. amikor az utcában nekünk lett először színes TV-nk, és a szembeszomszéd hozta a karon ülő gyerekeit, és az ebédlő ablakán át nézték a mesét meg a híradót - annyira nem voltunk jóban, h becsengessenek...
de a kedvenc, mikor Erzsi néni beszaladt a konyhába (mondjuk ő épp vendégségbe kéredzkedett be..), és felemelte a fedőt, hogy "Mit főzünk? Mit főzünk?" :-)))
1. Amikor felújítottuk a házat, először sátorban laktunk egy nyáron keresztül, majd lent laktunk a pincében két évig. Akkor még visítós telefonos modemes netet használtam, a telefonzsinór viszont fönt maradt a házban, aminek már se teteje, se ablaka nem volt (a telefonzsinór végét ezért mindig alaposan becsomagoltam egyn nejlonzacskóba). Naponta egyszer fogtam a számítógépet, a monitort, az egeret meg a billentyűket, fölcaplattam velük az tucai szobába, ott az egészet lepakoltam a földre, beledugtam a telefonzsinórt, majd mindezek mellé lekuporodtam egy sámlira és elintéztem a levelezésemet. Az arra járók, ha akartak volna, sem tudtak volna nem benézni. Röhögtek is visítva.
2. Később már volt tető, visszakerült a házba a tévé, ami csak akkor nagyon lényeges számunkra, ha jeles sportesemény van, ebben az esetben úszó vb. A házba bemenni éppen nem lehetett valami vegyszeres fakezelés miatt, az ablak nyitva volt, kiültünk a tornácra, onnan izgultuk a vébét. A távirányító (vezeték nélküli!!) onnan is működött.
Egy pont a fővárosnak! :P
Itt, ha félholtan fekszel a házad előtt, akkor sem segítenek, de legalább lassítanak, és nagy ívben kerülnek ki. :D
Nálunk a szomszéd néni, az itt-ott hiányos deszkakerítés hiányos elemei között tuszkolta át a fejét egy kis kukucskára.Ezek után némi náddal elbarikádoztuk magunkat, aminek is sírás lett a vége:(
@Mindenki: mindkét szemem sír meg röhög, de nem vigasztal, hogy ez ennyire nem egyedi jelenség (amit eddig is tudtam persze). Képtelen vagyok megfejteni annak a pszichológiáját, hogy bárki ennyire magától értetődően formáljon jogot a más életében való ily mélységű részvételre, plusz a megsértődésre, ha ezt sérelmezed.
@Inda: konkrétan besírt a néni??? Csoda, hogy nem állt neki kipusztítani a puszpángokat...
@NH-né: a fürdőablakon??? Hát izé. Egyébként a csengetéssel kapcsolatban nagyon is megértelek.
@Dominika: ó, a társasház az tényleg egy külön világ
@micka: én ennél lengébb öltözetet is ajánlottam már embernek, de sose úgy jött ki... (a lépés)
@Archeo: a fazékba nézés mindent visz...
@MM: na de az más, hogy saját magadat teszed közszemlére :)
Mikor öt éve családi házba költöztünk, a család apraja-nagyja a barátságos természetemet úgy értelmezte, hogy hozzánk bármikor, bárki bejöhet, ha itthon vagyunk, attól függetlenül, hogy azt előre megbeszéltük volna, holott tudták, hogy itthon könyvelek, a nappali az irodám (öt év után most készültünk el a hivatalos irodámmal hátul), és ha adóbevallás időszak van, az egész lakás katasztrófa-sújtotta övezetnek számít, mert nem érek rá még főzni sem, nemhogy takarítani. A sógornőm azért sértődött meg, mert nem voltam kellőképpen lelkes, hogy a hét bármely napján, a nap bármely időpontjában megjelenik nálunk vagy egyedül, de legtöbbször az égetően rossz unokájával. Akkor borult ki a bili, amikor mertem szólni, hogy a zongora elrontása és a halak túletetés általi kipusztítása után esetleg ne egyék már meg a gyerek féltve őrzött nyereménycsokiját (pláne úgy, hogy a gyerekemet meg sem kínálták belőle). Sajnos csak egy évig tartott a haragszomrád :((
emama
Igen Piszke, konkrétan várt a barikád mögött, igazi könnyekkel a szemében, hogy azért ezt nem gondolta volna rólam. Puszpángok (??:) maradtak, csak a gyerekemet lopta ki az udvarból, szépen csöndben feltünés nélkül.
@Inda: ez így együtt durván pszichopata...
Na akkor hadd übereljek mindenkit! :) Középiskolás koromban szó szerint a fal mellett kúszva kellett hazamennem, hogy az ablakban lógó, azóta már néhai szomszéd néni észre ne vegyen. Mert ha igen, akkor nem volt kegyelem, nem érdekelte, hogy délután fél négy van, most értem haza busszal, még nem ebédeltem, stb., órákig tudott beszélni a semmiről. De ami mindent vitt, az a következő történet: sikeres hazalopózás után lerogyok a WC-re, aminek ablaka a szomszéd néni felé nyílik. Hallom, ott kapirgálja a virágágyást, egyszer csak kiabál: Bözsikém, te vagy az? Én, kényszeredetten: nem, Barbi vagyok. Következő kérdés, szó szerint idézem: És pisilsz vagy kakilsz? Nnnna, erre már nem voltam hajlandó válaszolni! :D
@Banya: szerintem egyértelműen Te nyerted a Krokodilos Várárok-díjat :D
@emama: ez családon belül különösen durva lehet...
Örülök egyébként, hogy a téma előcsalogatott sok (itt) eddig nem kommentelőt is :)
Ezen igen szórakoztató rémtörténetek tárházát nem szaporítanám. Okostojáskodás: a meglepetések kivédésére mi élő, létező szürkemarha bikát alkalmazunk, aki a hátsó udvar és az erdő felől elég nagy védettséget biztosít még az akár csoportosan érkező szomszédöregasszonyok ellen is. Bámészkodóknak: a szürke olyan, mint egy tekintetvonzó fekete luk (pedig ugye szürke): a lopó semmi mást nem lát körülötte, szemét nem bírja levenni róla, miközben azért imádkoz, hogy észre ne vegy, amíg kívül nem kerül a kerítésen (ha egyáltalán valami véletlen rosszszándék folytán belül). Társasházi alkalmazását jó szívvel nem javaslom, de egy Birtokon elengedhetetlen lenne.:-) Csak mondom.
Mamánál retesz a kapun. Szóltunk neki, hogy kulcsot, lakatot, de azt nagyon drasztikusnak tartja, hát mit mondanak érte a faluba, hogy ide nem gyühet be senki??
Ha jön valaki idegen (= nem falubéli - postás, számlaszedő, illesmi), a szomszéd bátorítja: mennyen csak be, otthon van az annusnéni, csak a kaput reteszüjje ki előbb"
emama: én is itthon dolgozom és ez nálam is mindenkinél (na, talán kivéve a sógornőmet :)) azt jelenti, hogy hozzám bármikor lehet jönni, órákra, lehet hozni kisgyereket, sőt, bármikor vigyázok is egy kisgyerekre és játszom vele. A Zuram is itthon dolgozik, de kint (műhely), ha hozzá jön egy kuncsaft és netán rájönne a szükség, akkor nyugodt lélekkel mondja neki: menj csak be, ott az asszony, majd megmutatja. Nem kevés veszekedés származott már ebből, de nem érti meg.
@MM: na végre, valamiért nem kell tőlem elirigyelned az embert :) több mint 10 éve vagyok otthondolgzó, és ez a legnagyobb (hovatovább egyetlen) szopás az egészben: megértetni mindenkivel, hogy ettől még NEM ÉREK RÁ BÁRMIKOR
@Mátrai: szóljatok, ha megfiall a bikabornyú :D
MM és Piszek problémáját mélyen átérezzük az otthonlét mián. Biztatásul: a sokáig, ám de következetlenül alkalmazott "most nem" szóösszetétel jelentését a népesség azon része is megérti előbb-utóbb, mely a nyócóra munka, nyócóra pihenés, nyócóra maricsui bűvköréből nem óhajt kiszakadni.
Birtokos asszon:
Vigyázzunk ezzel a bikabornyú fialására tett kissé pejoratívnak (is) vélhető kijelentéssel! Ne feledjük Macbeth királybácsi szavait az erdővel kapcsolatban! Ugye, ugye mi lett belőle? Na csak azér, a miheztartás végett!
@Mátrai: a 'most nem' ebben a közegben hatástalan. mert neki az csak két perc. És ők sose csinálnak semmi olyat, amit beszélgetéssel ne lehetne megszakítani.
Egyébként szégyen-gyalázat, de fent említett fejedelemről nem a jó Shakespeare William jut először eszembe, hanem Pratchett Vészbanyái. De a lényeg ugyanaz :)
Barátnő szemrehányólag:
- Kerestelek.
- Nem voltam itthon.
- Tudom, BEUGROTTAM a kapu tetején és megnéztem.
@Medora: egyre kevésbé vannak szavaim...
Mindenkinek itt: :-DDDD
@Piszke: az én ötletem a külső kapura egy NE ZAVARJ! feliratú tábla kiakasztása munkaidőben (az internacionális ruralitás jegyében több nyelven), az első védvonal mögé bekódorgókkal pedig egy NE ZAVARJ, DUGUNK! tábla ismételhetné át a lényeget.
Ez akkor is működhet, ha közben látványra a teraszon ülsz a hintaszékben és kötögetsz: ha eléggé összezavarod őket, megfutamodnak.
@Tarhonyakártevő: mi kezdettől csak a NE ZAVARJ, DUGUNK! táblában gondolkodtunk :) Ellenben breaking news: a helyzet tarthatatlanságára tekintettel a nagyon direkt kommunikáció fegyverét választottuk, melynek során ember vázolta a szocializációs különbségekből fakadó problémát, kiemelten hozzátéve, hogy volt már olyan, hogy épp dugás közben érkeztek. Reméljük, hatékony volt (az meg a legkevésbé se zavar, ha innentől faluszerte az lesz a szóbeszéd, hogy mi éjjel-nappal dugunk :D)
Már azt hittem, nem lehet fokozni! És még, még, tovább! Most itt van ez a dugásos téma... Hát én ennél szemérmesebb csávó vagyok, nem hogy kiírni, még itt kibeszélni is nehezemre esne. Prűd vagyok, na, mit szépítsem! Pedig dugni tényleg baszott jó.:-)))
Az ajánlotthoz képest gyermekded trükk: műszar kihelyezése a kapu elé, esetleg valami szagos anyag kiakasztása a kapufélfára olyan vadriasztó-szerűen.
S ha már fölvetült: elég egyszerűen kiírni: Kupleráj. Alá a pesti árakat, hogy a falusi hímségnek eszébe se jusson bejönni. A nők meg úgy se.
Garantáltan respektetek lesz, s vendégeitekre is kellő tisztelettel tekint majd a nép egyszerű fia.
Ha még ez sem elég, tessék azonnal elköltözni, veszélyes hely!
Medorához hasonló:
Szomszéd úr:
- Kerestelek benneteket délelőtt.
- Nem voltunk itthon.
- Rájöttem hamar, mert nyitva felejtettétek a terasz ajtót, bejártam az egész lakást, meg kiabáltam is, de senki nem válaszolt...
@fury: a tegnapi beszélés során kiderült, hogy tényleg nem értik, mi ezzel a baj. Nekem meg általában gyors az agyam és nagy a pofám, de az ilyen alkalmakkor teljesen ledermedtem mindig, így azon melegében sosem sikerült egyértelműsíteni, hogy ez nem kóser.
@Mátrai: dramaturgiailag nyilvánvaló volt, hogy a téma előbb-utóbb felbukkan :) Na de műszar? Falun? Itt az igazi se zavar senkit :D
Hát nem tudom, hogy ott Külső-Somogyban mifajta a nép, de mifelénk (Belső-Somogy) a falusi átlagpolgár azért csak megrökönyödik a bejárati ajtó elé középmértékesen elhelyezett hatalmas fekália létén, s miértjén. Vagyis kizökken. S akkor már jó úton járunk.
Persze, van egy réteg, akit valóban nem zavar, sőt mellétenné a sajátját. Ám ez a réteg még nézni sem mer a házunk felé, nemhogy bejönni!
Ennek az a technikája: leköltözéskor, s utána néhányszor kigyúrt, pitbull-fejű gyerekekkel megrakott BMW parkol le a ház elé. Bejönnek. A legbrutálisabb elugrik a kocsmába és közli jó hangosan, hogy "gyorsan kérne egy hideg sör most, mert a Tompi bácsi (ez vagyok én) ki nem állhatja, ha nála iszunk. Mondtam is neki: főnök ne csináld már, legalább a kocsmába had ugorjak le!"
Garantált nyugi van.:-)))
Megjegyzés küldése