Csehovosan

A havazás annyira még nem terített be minket, mint a hómarókat ajánlgató spamek, de hólapát nélkül kezd kicsit durvulni a helyzet.

Hatalmas dolgok egyébként nem történnek. Vettem végre magamnak egy ún. “szabadidőalsót”, tesztelem, hogy a rendszeres viselésétől vajon több szabadidőm lesz-e, na nem mintha a melltartónál bevált volna a trükk.
Meglátogattuk nemrég újra a kisbocit, aki már nagy kisboci, így előre meg kellett vele beszélni, hogy a kétszáz kilójával ne ugráljon rám, és eztán rendesen is viselkedett.

Közeli viszonyban vagyunk

A pár napos rackababákat az önmagunkkal folytatott hősies küzdelem után nem loptuk el; a szürkemarhabébiről könnyebben lemondtunk, elég meggyőző volt körülötte az az 50-60, darabonként tonnához közelítő testtömegű felnőtt tehén, úgyhogy csak simán megállapítottuk, hogy jól áll nekik a durván giccses naplemente.

Néz, mint borjú, mert hát az

Ugyanitt bátran bementünk eltévedni is az erdőbe, fittyet hányva a vadászok figyelmeztetésére, miszerint odabent Sebzett Vadkan lapul, de mivel nem léptünk rá, nem lett belőle baj. És mint cyberparaszt-nyelvészek egymást közt, tisztáztuk a helyi gazdákkal, hogy életbevágó különbség van a “szakaszosan etetek” és a “szakaszos a netetek” mondattagolás között.

Valószínű, hogy két kilométeres körzetből az összes madár nálunk van

A hóhelyzetről pedig csak annyit, hogy sima lapáttal tripla szopás havat lapátolni, hovatovább meglehetősen felesleges is azon a járdán, amit úgyse használ senki, de falusi fitnesznek végül is jó. A másik problémánk, hogy a fahordó talicskán nincs téli gumi, így nehéz vele manőverezni.
Egyébként jelenleg leginkább az a filozófiai mélységű kérdés foglalkoztat, hogy vajon honnan fogjuk megtudni, hogy el vagyunk vágva a külvilágtól, ha nem pont az elvágott külvilágtól, de akkor el vagyunk-e vágva. Nem mintha zavarna, de gyanús, hogy buszt már rég láttunk.
A madarak boldogok, mert földimogyoróval és sütőtökkel van feltöltve a kerti étkezőjük, és bicska nélkül is jóízűen falatoznak a szalonnából; Főkutya boldog, mert kifetrenghetetlen mélységű a hó; mi pedig boldogan nem vágyódunk Moszkvába az ablakon kibámulva. Valaki meg majd csak hoz két pud túrót.