2018. december 17., hétfő

17: 500


Egész véletlenül vettem tegnap észre, hogy a most következő lesz a blog 500. bejegyzése.

Ez el is döntötte a mai témát: a nemírásról fogok írni. Meg a nemfotózásról. Lesz benne matek is. A nemakarásról és nyögésről még nem tudom, fogok-e. Aki vicceset vár, ne ezt olvassa.

12 év alatt 500 bejegyzés nem kevés, de nem is túl sok (lehetne akár 5 ezer is), bár a jelenlegi átlag a 9 naponkénti posztolással nem is hangzik rosszul (apámtól már gyerekkoromban megtanultam, hogy hazudni 3 dologgal lehet: igennel, nemmel és statisztikával; 2008-ban például összesen két poszt született, és ezt az évet is csak a hirtelen adventi elhatározás mentette meg az egyszámjegyűségtől…).
Véletlenül vettem észre azt is, hogy a 6 éves fotómasinámban 37 ezer expozíció van. De azon sokkal jobban megdöbbentem, mikor a kártyaadatokból kiderült, hogy idén május közepe és szeptember közepe között pont nulla darab fotót csináltam vele – ilyen még az analóg korszakban sem történt.

Kedvetlenségnek, csömörnek, kiégésnek, inspirációhiánynak is tűnhet ez messziről, én viszont a megörökítés, dokumentálás, pillanatba merevítés és megosztás kényszerének felszabadító hiányaként éltem meg.

Idén előfordultak olyan időszakok is, hogy nem szólaltam meg; kellett és jó volt. Nem volt kevesebb élményem, mint máskor, nem láttam kevesebb szépet/csúnyát/vicceset, nekem pont elég volt, hogy adott pillanatban ott voltam, átéltem, tudtam az érzésre figyelni, sőt, megengedtem magamnak az érzést. De nem akartam feltétlenül leírni, megfogalmazni, elmesélni. Nem csak itt, hanem általában sem. Volt többször olyan is, hogy az örömömbe szöges bakanccsal trappoltak bele, és emiatt nem esett volna már jól írnom róla. Csuda színes kaleidoszkópom van a fejemben-lelkemben ezekből a képekből, és nem irigységből, de örömmel dédelgetem, hogy ezek csak az enyémek, a jók és a rosszak is.

Idővel a közeli barátaim is elkezdtek kissé aggódni a visszahúzódásom és látszólagos hibernáltságom miatt, finoman cseszegetve és a hiúságomra apellálva igyekeztek meggyőzni, hogy nekem márpedig muszáj legalább itt írnom. Látjuk, sikerült, ez az adventi dolog is nagyrészt nekik köszönhető. Bazi hazugság lenne azt mondanom, hogy csak magamnak írok, nyilván nem lenne hozzá akkor megdezájnolt nyilvános blog se. Tudom viszont magamról, hogy csak örömből tudok úgy írni, ahogy szeretek, kényszer vagy határidő hatására átüt a monitoron az izzadtságszag, és én ezt nem vagyok hajlandó megtenni ezen a felületen. Ha nem jön, hát nem írok. Épp ezért is érdekes kísérlet, hogy – főleg ennyi szünet után – képes vagyok-e most minden nap írni valamit. Jelenleg még mindig örömmel teszem, de ez semmiképp nem jelenti azt, hogy Karácsony után is ezzel a lendülettel folytatom, legyünk reálisak.

És azt hiszem, ebben a posztban kell arról is írnom, hogy bár teljesen random módon reagálok vagy nem reagálok kommentekre, továbbra is mérhetetlenül nagyon örülök, hogy itt vagytok (még akkor is, ha én nem), hogy olvastok, hogy hozzászóltok – és örülök annak is, ha örömöt okozok azzal, hogy írok.

Untitled


15 megjegyzés:

Unknown írta...

Akkor ez a tökéletes alkalom hogy megköszönjem. Szép csendesen évek óta olvaslak, köszönöm.

Névtelen írta...

Csatlakozom az előttem szólóhoz. Bár nem szoktam hozzászólni az írásaidhoz, szinte az elejétől olvasom a blogot és mindig nagy öröm ha van új bejegyzés. Köszönve az eddigieket, reménykedve a továbbiakban. Ági

Névtelen írta...

Kedves Piszke! Azt, hogy a derűddel, a humoroddal és (elpirulsz, ha ilyeneket mondanak?) a nehéz helyzetekben tanúsított hozzáállásoddal mennyit adsz nemcsak az ismerőseidnek, hanem nekünk, idegeneknek is, nem lehet eléggé megköszönni. Nagyon bízom a folytatásban, és a legjobbakat kívánom a Birtok teljes csapatának! Szeretettel: Juli

ijj írta...

Szia. Kösz a firkákat. Nemcsak a tartalom a stílus miatt is olvaslak.
Remélem mented az írásodat, hogy 20 év múlva is elolvashassa valaki(d).

Üdv és jószerencsét.

zsemolino írta...

Enjoy your life!

Manzard9 írta...

Piszke, kedves, minden egyes sztori, bejegyzés, kép mérhetetlen örömet okoz, és nagy szeretettel várjuk a folytatást :)

konyvesszilvi írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
konyvesszilvi írta...

Egész véletlenül vettem tegnap észre, hogy a most következő lesz a blog 500. bejegyzése. --
Hatalmas Gratula hozzá. Igy tovább. Lesz ez 4 számjegyü is.


12 év alatt 500 bejegyzés nem kevés, --- gratula hozzá

idén május közepe és szeptember közepe között pont nulla darab fotót csináltam vele –---- ilyen még az analóg korszakban sem történt. Dejo akkor nem csak én éltem totál antiinternetező életet.

Kedvetlenségnek, csömörnek, kiégésnek, inspirációhiánynak is tűnhet ez messziről, én viszont a megörökítés, dokumentálás, pillanatba merevítés és megosztás kényszerének felszabadító hiányaként éltem meg. ----És bölcsebb lettél Piszke.

Idén előfordultak olyan időszakok is, hogy nem szólaltam meg; kellett és jó volt. Nem volt kevesebb élményem, mint máskor, nem láttam kevesebb szépet/csúnyát/vicceset, nekem pont elég volt, hogy adott pillanatban ott voltam, átéltem, tudtam az érzésre figyelni, sőt, megengedtem magamnak az érzést. De nem akartam feltétlenül leírni, megfogalmazni, elmesélni. Nem csak itt, hanem általában sem. Volt többször olyan is, hogy az örömömbe szöges bakanccsal trappoltak bele
-----én mintha ugyanilyen bakancs alá kerültem volna a nyáron. Kellemes meglepetés volt :(((

, és emiatt nem esett volna már jól írnom róla. Csuda színes kaleidoszkópom van a fejemben-lelkemben ezekből a képekből, és nem irigységből, de örömmel dédelgetem, hogy ezek csak az enyémek, a jók és a rosszak is. Óriási respektem feléd Piszke

de ez semmiképp nem jelenti azt, hogy Karácsony után is ezzel a lendülettel folytatom, legyünk reálisak.

Lehet hogy pihenned is kéne.

És azt hiszem, ebben a posztban kell arról is írnom, hogy bár teljesen random módon reagálok vagy nem reagálok kommentekre,

azt hittem sokáig amugy hogy miután oráklulum lettem ki is estem a kosárbol kommenteléseknél, mert én például 2.5 évig nem kaptam kb egy választ sem a kommentjeimre. Igaz ez más miatt esett rosszul de ha már őszinték vagyunk.

továbbra is mérhetetlenül nagyon örülök, hogy itt vagytok (még akkor is, ha én nem), hogy olvastok, hogy hozzászóltok – és örülök annak is, ha örömöt okozok azzal, hogy írok. ----- Továbbra is jó irást.

Csaba írta...

Köszönjük a sok-sok mosolyt, amit a történeteiddel csaltál az arcunkra!

KE írta...

Most találtam meg a blogod pár napja. Le sem tudtam tenni :)

Csorbacsip írta...

Höhhh...izé.Ķüldök Neked szivet ♥️ Nem vagyok robot...

Névtelen írta...

csatlakozom a csendben olvasók táborának köszöneteihez: élvezem/szeretem/várva várom ezt a blogot, igazi adventi ajándékot adtál nekem (pl. a Zsebibabát)
Minden bejegyzésed egy igazi örömforrás, ismeretlenül is nagyon szeretlek.

hal írta...

Ezt nagyon átérzem. Többször is a szívemből szóltál. Bár én meg nem tartok itt.

piir írta...

Nagyon megörültem a gyakori értesítőknek az új posztokról, akkor most már tudom, hogy miért van :) Évek óta olvaslak, szeretem ezt a blogot.

Névtelen írta...

Kezdetektől olvaslak jóban, rosszban. Örülök, hogy megvagytok, és talán jól is érzitek magatokat ebben a kis mikro környezetben. Büszke vagyok rá, hogy Ti megtettétek amit mi évek óta szeretnék.Kellemes Ünnepeket kívánunk Ildi, Laci, Cato, Kevi, Cherry