2018. december 4., kedd

4: Kutyául


Na ez veszett nehéz lesz.

A nyár legelején Főkutyát hirtelen megtámadta egy fertőző kullancs, dacára pöttyös és nyakörves ellenszereknek. Gyorsan reagáltunk, gyors volt a doki is, az első javulási jelek után mégis gyorsan visszaromlott a helyzet. A higiéniára mindig kényes Főkutya ebben az állapotában nem volt hajlandó bejönni a házba, így egy hétig mind kint aludtunk vele az állatkórházzá változott verandán, a létrára akasztott infúziók alatt. A szomszédok minden nap jöttek meglátogatni, a doki szinte itt lakott. Mire kiderült, hogy a babesia* egy nálunk még ritka, de a simánál ötször agresszívabb változatáról van szó, már túl késő volt. Nyolc napig küzdöttünk keményen mindannyian, hiába. A Nagy Rendező az utolsó hajnali percekre csontot rázó mennydörgést, égszakadást és mindent bevilágító villámcikázást koreografált. Legalább nem hallatszott, hogy ordítok.

Fél év telt el, és változatlanul rohadtul hiányzik, minden nap, minden szegletben, minden mozdulatban. A tenyerem még emlékszik a füle plüssére. Még mindig bármikor sírva tudok miatta fakadni (nyilván most is jól jönne elém egy ablaktörlő). Rengeteget tanultam tőle, rengeteget köszönhetek neki. Aki ismerte, tudja: nem csak az elfogultságom mondatja, hogy nagyon különleges kutya volt.
Most lenne 12 éves.

Untitled



(*higgyetek nekem: kullancs mindig és mindenhol van, szarik az időjárásra és celsiusokra. És ha felmerül a babesia gyanúja, kérjetek azonnal vértesztet babesia gibsonira, kúszik fel Délről.)

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jaj, a francba... A Délről felkúszó kóroktól meg a terjesztőiktől a gyomrom is görcsbe áll... De rossz ez az egész. Nagyon sajnálom, és nagyon együttérzek.:( 4 éve halt meg a cicám, szintén ilyen viszonyban voltam vele, és ma is látom őt itt-ott felbukkanni a szemem sarkából (ha a könnyeim engedik). Szerintem ez már így is marad.
Juli

Eva írta...

Nagyon nagyon sajnálom ❤ . Szívfájdalom még olvasni is. Gondolkoztok új kutyán?

Dominika írta...

Drága Főkuty!
(Iszonyú boldog volt nálatok.)

Unknown írta...

Kedves Piszke! Igy ismeretlenul is nagyon megszerettelek benneteket, sajnos ismerem azt a fájdalmat, amit erzel, csak annyit szeretnék sovànyka vigaszul, hogy ez a tündéri lény nagyon boldog életet élt mellettetek és csak arra gondoljatok, hogy mennyi vidám és szép pillanatot adtatok egymásnak - ezt senki sem veheti el tőletek. Szeretettel gondolok ràtok.

konyvesszilvi írta...

Piszke, Hát sajnáljuk mi is nagyon, de az élet bezár egy ajtót kinyit egy kaput. Igaz néha meg kell látni ezt a kaput,

Egérke írta...

Nagyon sajnálom piszke :'( annyira féltem én is a saját disznó kutyámat, ezekkel az ismeretlen kórokozókkal nem lehet mint kezdeni :( ahogy előttem is írták, a szép emlékekre kell koncentrálni, ahogy rátok talált, a drága kis sáros tappancsonyomokra, amikor először jött a birtokra motoron, amikor nem volt hajlandó bemenni a fürdőbe mert lepadlóztátok, vagy hogy mennyire édesek voltak kalózmaccsal, hogy mekkora szíve van! jajj már én is mindjárt bőgök, pedig sose találkoztunk....

Borsmenta írta...

Nehéz dolgok ezek. Az enyém tavaly nyáron halt meg, 14 éves volt és tüdőrákja. Junior még manapság is sírva fakad miatta, hogy miért nem tudja többet megsimizni. Aztán néha még ilyeneket is mond h felugrik a felhőbe, bandázik egyet Csompival aztán majd visszajön. Először még nagyon felkavart, mára már csak annyit szoktam neki mondani, hogy inkább ne ugráljon sehova, találkoznak majd amikor eljön az ideje.

Névtelen írta...

Őszinte részvétem. Az enyém már 15 éve, de még mindig...

gollum

Nils Holgersonné írta...

nagyon sajnálom