16: Japán spanyolviasz

Voltaképp örülök, hogy a józan paraszti ész kezd visszakúszni a mindennapokba, még akkor is, ha ezt divathullámokként és hülye címkék alatt teszi.

Először ugye a hygge kapcsán jöttem rá, hogy sok éve profin csinálom én ezt magamtól, csak nem tudtam, hogy a tevékenységnek neve is van. Az új kedvencem most a japán csoda, az erdőfürdőzés. Akinek esetleg nem ismerős, annak röviden összefoglalom: a félrevezető név ellenére ez nem egy ültess te is zuhanykabint mozgalom, hanem arról szól, hogy menj ki az erdőbe, sétálj, oszt érezd jól magad. Persze az sem tiltott, hogy feküdj az erdőben és érezd jól magad.

 

(Ez még a tavaszi hó)

Már a peripatetikusok is megmondták (bár valószínűleg nem pontosan ezekkel a szavakkal), hogy a levegőtlen szobákban kuksolástól megáporodnak a gondolatok is, szóval ha friss sugallatokat akarsz és keringő vért az agyadba, emeld fel a segged és szellőztesd ki odakünt a fejed. Akinek még nem áporodott be teljesen a feje belseje, az nyilván magától is felfedezi azt az összefüggést, hogy egy erdei séta után jobban érzi magát (már amennyiben eszébe jut kimenni egy erdőbe). De modern korunk kétkedő-gyanakvó népének természetesen kell egy kis számszerűsített alátámasztás is, nehogy véletlenül fölöslegesen menjenek az erdőbe, szóval vérnyomáscsökkenési, agysejtfrissülési és stresszhormonsorvadási adatokkal is bizonyítják, hogy érdemes ekkora kockázatot vállalni. Ennyi, kész is a trend.

A hyggéhez hasonlóan én már akkor is erdőfürdőztem, amikor még nem tudtam, hogy ez tudományos művészet, saját névvel. Hogy, hogy nem, apróbb és nagyobb problémáim 95%-a valóban erdei mászkálás közben, megvilágosodásszerűen nyert megoldást (a maradék 5 meg a zuhany alatt, nálam így áll össze az erdő és a fürdő), szóval én is bizonyíthatom, hogy működik (bár a statisztikusok biztosan belekötnének abba, hogy mivel az időm kiugróan nagy részét töltöm erdőkben, ez nagyságrendileg nem is nagyon lehetne másként, ahogy a hallal is a legtöbb dolog a vízben történik). Mindeközben persze annak is örülök, hogy ezen a környéken mégsem annyira elterjedt az erdőfürdőzés, mert a francnak sincs kedve tömegekkel együtt fürdőzni, akár erdőben, akár máshol. 

Ebből az egészből csak azt akartam igazán kihozni, hogy bár úgy tűnik, számtalan területen őstehetség vagyok, sajnálatosan csekély a marketinges érzékem ahhoz, hogy divatdiktátor lehessek és én vezethessem be a legújabb trendeket. Tragikus módon már lecsúsztam a lajháros egészséges lustaságot dicsőítő selfhelp-vonalról is (pedig szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy abban is jó vagyok), így most nagyon gondolkozom, milyen témát lehetne még kiaknázni– szóval elmegyek erdőbe. Vagy zuhanyozni.